Csak a próféta hallgatott Isten szavára. Óriási korsókban raktározott el vizet a barlangjában, hogy kitartson élete végéig. A földrengés, ahogy Isten megmondta, elnyelt minden vizet, és új víz töltötte meg a patakok, tavak, és folyók medrét.
Eltelt néhány hónap, s a próféta lement hegyi barlangjából, hogy körülnézzen. Valóban, mindenki megőrült. Megtámadták a prófétát, és kiközösítették. Meg voltak győződve róla, hogy a próféta a bolond, és nem ők.
A próféta visszatért barlangjába, és nagyon örült a felhalmozott vízkészletének.
A próféta visszatért barlangjába, és nagyon örült a felhalmozott vízkészletének.
Hanem idővel egyre nehezebben viselte a magányosságát. Emberi társaságra vágyott, ezért újból leereszkedett a síkságra. Az emberek azonban ismét kirekesztették, mert annyira különbözött tőlük.
A próféta akkor nagy elhatározásra szánta el magát. Megsemmisítette vízkészletét, ivott az új vízből, és csatlakozott őrült társaihoz.
Amikor az igazságot keresed, egyedül jársz. Az ösvény túl szűk ahhoz, hogy többen járjanak rajta.
A próféta akkor nagy elhatározásra szánta el magát. Megsemmisítette vízkészletét, ivott az új vízből, és csatlakozott őrült társaihoz.
Amikor az igazságot keresed, egyedül jársz. Az ösvény túl szűk ahhoz, hogy többen járjanak rajta.
De ki bírja ezt a magányosságot elviselni?"
(Anthony De Mello - A madár dala c. könyv)
(Anthony De Mello - A madár dala c. könyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése