Megbocsátás

„... megbocsáss valakinek – van benned valami görcs, egy csomóra kötött érzés, mely neked gondot okoz. Személyes tapasztalatom ha valakinek nem tudtam megbocsátani az mindig számomra volt kellemetlen. Olyan karmos érzéseket hurcoltam magamban, melyek elsősorban engem sebeztek. Az én lelkemet mérgezték meg, s állandóan kizökkentettek a nyugalmamból. Nem kellemes haragban, sértettségben, tompa bosszuvágyban, bármiféle fojtott indulatok tűzében égni.” Müller Péter – Titkos tanítások

            Ahhoz, hogy képesek legyünk másoknak megbocsátani, először nekünk kell képesnek lennünk arra, hogy elfogadjuk mások megbocsátását. A megbocsátás megtagadása vagy képtelensége gyakran annak a jele, hogy nem bocsátunk meg önmagunknak, nem tudjuk elfogadni mások bocsánatát.

            A megbocsátás képességén elmerengve nem tudtam eldönteni hogy mi az ami nehezebben kivitelezhető, megbocsátani önmagunknak vagy a másoknak? Legtöbbször nagyon nehéz hogy megbocsássunk önmagunknak a saját mércénk elérhetetlenségéért, egy adott élethelyzetben hozott döntésért, ítéletért, a hogyan tovább mikéntjéért.

            Életem egyik mérföldköve „légy önmagad legjobb barátja” – micsoda kijelentés, kérés – nagyrakerekedett szemekkel rácsodálkoztam mentoromra „most vajon mit akarhat?” persze hogy én elsősorban önmagamért vagyok felelős, önmagamért teszek, ... és akkor kezdett motoszkálni egy gondolat, számtalanszor megtörténik hogy az elmarasztaló önkritika, az élérhetetlen elvárás olyan erővel dob a „nemtudom megbocsátani magamnak” tengerébe hogy beleragadunk, észre sem vesszük hogy az erő ami lehúz az önerőből létrehozott. Tápláljuk, dédelgetjük, az önsajnálat tágas labirintusában „dagasztjuk a sarat”. Megpróbálunk minden erőnkkel szabadulni de az érzés körmönfont és mindent átölel behálóz.

            Azóta is gyakran próbálom magam elé idézni szavait, azok szerint élni és tenni – hiszen ha legjobb barátom kerül kritikus élethelyzetbe nagyon is kézenfekvő ha vigasztalom, biztatom és felemlegetem erősségeit, megpróbálok támaszként melléállni nem pedig elmarasztalni mert „ezt sohasem tudod megbocsátani magadnak”.

Em