07 december 2010

Uram

S.Éva

Uram, nélküled.....

ember:

fázom.

a világ
hamut szitál.
a tűz
kialszik,
s megfullad a lelkem.....



szomjazom,
senki nem szól: igyál....
s én vizet rossz helyen kerestem.


fáradó hangom
visszapattan
süket lélekfülek
közömbös faláról.

vacogva,
halott kábulatban,
várunk Uram,
hogy életre
varázsolj.

G.Erika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése