A bizalom

Mi a bizalom? Mik a feltételei? Hogyan kell felépíteni?

Mi történik akkor, ha megsérül, vagy elvész?

   Ezek olyan elemi, mégis megkerülhetetlen kérdések, hogy az ezekre adott válaszok nem épülhetnek feltételezésekre, és nem tekinthetjük ezeket magától értetõdõknek.

A bizalom meghatározása

   A bizalom, olyan állapot, melyben önként függõ helyzetbe hozod magad valakivel szemben, valamilyen cél, vagy végeredmény elérése érdekében.

                Figyeljük meg a bizalomként meghatározott állapot néhány fontos jellemvonását!

1. A bizalom olyan döntés, amelyet neked kell meghoznod

   Nem lehet senkit bizalomra kényszeríteni. Ha megbízol valakiben, vagy beléveted a hitedet, azt csak önkéntesen teheted meg. Ha egy közösségnek ezt mondja a vezetõség: Bíznotok kell bennünk ebben a dologban, akkor biztos lehetsz abban, hogy még akkor sem fognak bennük megbízni, ha nincs más választásuk, mint hogy a vezetõkre bízzák azt az ügyet.

2. A bizalom hozzáállást jelent

  Azokat a dolgokat, amelyek meghatározzák életünket és viselkedésünket, attitûdöknek nevezzük. Az attitûd nem egyszerûen hitet jelent, mivel a hit tisztán felfogásbeli kérdés, és a legtöbb ember nem a hitének megfelelõen él.

A bizalom, mint attitûd, három részbõl áll:

                a) Van egy kognitív (tudati) eleme, ami azt jelenti, hogy a bizalom hit.

Meg van gyõzõdve arról, hogy a másik ember megbízható. Például Ábrahám teljesen elhitte, hogy amit õ (Isten) ígért, meg is cselekedheti.

                b) Van egy érzelmi része. 

Amikor megbízol a másik emberben, bizonyosságot érzel. A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés.

                c) Végül van egy viselkedésbeli része. 

Meggyõzõdésed szerint cselekszel. A hit cselekedetek nélkül halott.

3. A bizalom kockázatot jelent, amit vállalnod kell

   A bizalom azzal a kockázattal jár, hogy bizonyos dolgok kimenetelét kiengeded a kezedbõl és átadod annak, vagy azoknak az embereknek, akikre képessségeik és megbízhatóságuk alapján rábíztad magad. Ha azt mondod, hogy rábízol valakire egy feladatot, aztán megcsinálod magad, vagy személyesen ellenõrzöd mit csinál, akkor a munka elkészül ugyan, de értelmetlenné válik az állításod, hogy te megbízol abban az emberben.

4. Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna.

   Ha védekezõ helyzetet foglalsz el, vagy felkészülsz arra, hogy mented, a menthetõt, hogy így védekezz az esetleges cserbenhagyás ellen, az csodálatra méltó körültekintés lehet ugyan, de egészen biztosan megkérdõjelezi bizalmad mértékét. Ha a másik ember tudomást szerez terveidrõl, melyeket elõre nem látható helyzetekre készítettél, akkor nagyon gyorsan arra a meggyõzõdésre jut, hogy egyáltalán nem is bízol benne.

5. A bizalom ára a sebezhetõség

   A bizalom azzal jár, hogy sebezhetõvé válunk, mivel a dolgok végkifejlete kicsúszik a közvetlen irányításunk alól, és egy másik ember kezébe kerül, akinek képességeiben, vagy megbízhatóságában kénytelenek vagyunk megbízni.
   Ezt a függõ helyzetet a bizalom hozza létre, és ezzel tudunk a legnehezebben megbirkózni. Bukott állapotunk lényege az, hogy nem vagyunk hajlandók Istentõl való függõségben élni. Tudatosan úgy döntöttünk, hogy függetlenek leszünk, a magunk javát keressük, és a saját kezünkbe vesszük sorsunk irányítását. 

   A bizalom gyökereiben támadja meg mindezeket a dolgokat. De itt van egy paradoxon. Erre akkor jöttem rá, amikor azt fejtegettem, milyen nehéz meggyõzõ etikai érveket felsorolni a szerencsejátékok ellen. Ekkor hirtelen megláttam mi a szerencsejátékok lényege. Az világos, hogy a társadalmi életnek egy gonosz betegsége, de ezen kívül egyfajta szekularizált hit szerepét is betölti. Választ ad az embernek arra a szükségletére, hogy vállaljon valamilyen kockázatot. Mivel az Istentõl való függõség kockázatát nem hajlandó vállalni, mindenféle nem megfelelõ és káros úton kénytelen megszerezni ezt az izgalmat. 

   Úgy tûnik, hogy Isten két nagy szükséglettel teremtett bennünket: a biztonság és a bizonytalanság szükségletével. A biztonságérzet iránti szükségletünket az az Isten tölti be

   Aki mindig ugyanaz, és Akinek szeretete és szava teljesen megbízható és változhatatlan. A bizonytalanság iránti szükségeltünket pedig az az Isten tölti be, Aki mindig új dolgokat tesz: Ímé, újat cselekszem. Állandóan kihív minket a megszokott dolgokból, hogy a hit útján járjunk, és egy bizalomra épülõ függõséget jelentõ személyes kapcsolatban éljünk Vele. Szinte akaratunk ellenére újra meg újra felszínre tör bennünk az az igény, hogy hitben járjunk, hogy bízzunk, bizonytalan helyzeteket éljünk át és kockázatokat vállaljunk. 

   Ez megmagyarázza mire gondol Pál, amikor ezt írja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatik az õnéki igazságul. A megigazultság egyik jelentése a normáknak és elvárásoknak való megfelelés. Amikor Ábrahám megbízott Istenben, amikor vállalta azt a kockázatot, hogy hisz az ígéretekben, pedig még egyetlen fia sem volt, aki az õ nevét viselte volna (ez aztán a furcsa helyzet!), akkor betöltötte az embernek azt a rendeltetését, hogy Istenben bízó lény legyen. Az Ádám által keresett függetlenség soha nem volt és nem is lesz lehetséges, ezért életünk minden egyes napján rákényszerülünk arra, hogy megbízzunk valakiben, vagy valamiben. Ez még az olyan egyszerû dolgokra nézve is igaz, mint mikor megvásárolunk egy csomag gabonapelyhet, felszállunk az autóbuszra, vagy belépünk egy telefonfülkébe, hogy elintézzünk egy hívást. 

   Ami pedig ezekben a meglehetõsen hétköznapi jellegû dolgokban igaz, az még inkább vonatkozik a személyes kapcsolatokra. A helyzet az, hogy minél fontosabb egy kapcsolat, annál alapvetõbb szerepet játszik benne a bizalom, és minél intimebb, annál fontosabb benne a bizalom, és annál magasabb lesz a valódi bizalom elkötelezettségének ára. Nem meglepõ tehát, hogy a bizalom a legfontosabb feltétele az olyan kritikus kapcsolatoknak, mint például a vezetõkkel, a szolgáltatást nyújtó iparosokkal, a közhivatalokat betöltõ emberekkel való érintkezés, vagy az olyan intim kapcsolatoknak, mint a házasság, a pszichiátriai kezelés, vagy a lelkigondozás.

6. A bizalom olyan felelõsség, amit önként kell vállalnunk

   Csak akkor számíthatsz valakinek a megbízhatóságára egy adott helyzetben, ha az az ember ismeri és elfogadja a bizalom feltételeit, és magára vállalja ezeknek a felelõsségét. A tudatos és megfontolt bizalomnak tudatos és megfontolt megbízhatósággal kell találkoznia; a tudatos és megfontolt hitnek tudatos és megfontolt hûséggel kell találkoznia. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.

7. Annak az embernek, aki bízni akar, magának is megbízhatónak kell lennie

Nagyon fontos megértenünk, miért van ez így. 

   Elõször is: ha meg akarok bízni valakiben, ahhoz szükség van arra, hogy õ is komolyan vegye azt a kötelezettségét, hogy megbízhatónak és hûségesnek kell lennie. De nem valószínû, hogy magára fog venni egy ilyen meglehetõsen terhes kötelezettséget velem szemben, ha azt látja, hogy én a magam részérõl egyáltalán nem veszem komolyan az ilyen kötelezettségeimet.

   Másodszor: ha én magam nem veszem komolyan a megbízhatóság kérdését, nagyon nehezen tudom majd elhinni másokról, hogy õk komolyan veszik, ezért nagy nehézségeim lesznek majd, ha valakiben meg akarok bízni. Ezért a hitben való növekedés elhanyagolt kulcsa az, hogy növekednünk kell a hûségben. Ha kínosan ügyelünk arra, hogy betartsuk adott szavunkat, akkor sokkal könnyebb lesz elhinnünk, hogy Isten sem feledkezik meg ígéreteirõl.

8. A bizalom elfogadása felelõsséggel jár

   Ha valaki megbízik bennem, és én elfogadom ezt a bizalmat, akkor felelõsséggel tartozom, ami azt jelenti, hogy a dolgok kimeneteléért és egy esetleges kudarcért felelõs vagyok. A vezetés bizalmi pozíció, mivel az emberek vezetõikbe vetik bizalmukat. A kérdés csak az, hogy a vezetõk kinek tartoznak számadással. A válasz: mindenkinek, aki megbízott bennük, köztük követõiknek is. Sok keresztény vezetõ nem ismeri fel ezt a tényt, mások nem hajlandók tudomásul venni, de a bizalom mindig felelõsséggel jár.

9. Ha a bizalom egyszer megsérül, nagyon nehéz helyreállítani

   A bizalom abban különbözik a kapcsolatok többi aspektusától, hogy rendkívül törékeny. Ha egyszer megsérül, nagyon-nagyon nehéz helyreállítani, és ehhez mindig idõre van szükség. A megbocsátás lehet egy pillanat mûve, de a bizalom és a bizalomra való készség helyreállítása nem megy egyik pillanatról a másikra, hanem türelmes újjáépítésre lehet szükség.

   Megtörténhet, hogy valaki egyszer szeretetlenül viselkedik velünk, mégis hiszünk abban, hogy alapjában véve szeretetteljes.

   Elõfordulhat, hogy valaki egyszer durván bánik velünk, mégis meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy alapjában véve kedves ember. 

   De ha megbízunk valakiben, aki aztán cserben hagy bennünket, akkor valószínû, hogy hosszú idõn keresztül megkérdõjelezzük majd megbízhatóságát. Ennek egyik oka a bizalom mindent vagy semmit jellegû természetével kapcsolatos. Vagy megbízol valakiben, vagy nem, nem bízhatsz benne részlegesen. Ha mégis ezt teszed, az egy rendkívül kellemetlen bizonytalanságérzést fog benned létrehozni. 

    Hasonló módon, ha a bizalom megsérül, akkor nemcsak egy része szenved sérülést. Ha csak egy kicsit is megsérül, akkor teljes egészében megromlik. A másik ok az, hogy, ha megbízunk valakiben, akkor sebezhetõvé válunk, ha más területen nem is, de érzelmileg és pszichikailag feltétlenül. Ha a bizalom megsérül, akkor univerzumunk, melyrõl azt feltételeztük, hogy kiszámítható, hirtelen megbízhatatlanná, kiszámíthatatlanná válik. Ez félelmet, szorongást okoz, ami viszont védekezõ érzésként haragot eredményez a kiváltó okkal szemben.