Könnyebb beszélni a megbocsátásról, mint gyakorolni.
Nem tartozik azon dolgok közé, amelyet életünk során valaha is végérvényesen megvalósíthatunk, mert egy folyamat, amelyen szüntelenül dolgoznunk kell.
Mind ugyanazon azúton haladunk, s amíg ebben a testben élünk, marad bennünk egy rész, amely újra és újra enged az ítélkezés kísértésének, pedig tudjuk, ha ragaszkodunk régi sérelmeinkhez, sötétségbe taszítjuk önmagunkat.
A megbocsátás hatalmas gyógyító erő megszabadít minket a múlttól, és lehetővé teszi, hogy átérezzük azt az örömöt, amely a jelen pillanatot teljesen megélő életből fakad.
Megszünteti énünkkel folytatott belső csatározásainkat, segít megállítani a harag és a sértettség újratermelődését.
Elhozza az örömöt oda, ahol bánat volt, a békét a zűrzavarba, a boldogságot a haragvó felek közé, és mindenkinek visszaadja önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése